A NEVES Betegbiztonsági Fórumon időről-időre bemutatnak olyan projekteket, amelyeket az Egészségügyi Menedzserképző Központ hallgatói valósítanak meg.

Az Egészségügyi Menedzserképző Központja által indított NEVES (NEm Várt Események) Betegbiztonsági Fórum duplán jubilált az idén.

Célzott fejlesztésekre és ismeretterjesztésre, a személyi és tárgyi feltételek biztosítására, valamint pénzre is szükség van ahhoz, hogy számottevően javuljon a kézhigiénés complience és az antibiotikum-felhasználás az intézményekben.

Olyan, a biztonságos betegellátást motiváló rendszer kialakításán dolgoznak, amely honorálja azokat az intézményeket, amelyek a problémák őszinte feltárására és a hibák kijavítására törekszenek.

A nem várt egészségügyi események kezeléséről, a hazai hibakultúráról, a működési standardokon alapuló felülvizsgálatban rejlő lehetőségekről dr. Belicza Évát, a BELLA-program szakmai vezetőjét kérdeztük.

Tervezett, de elmaradt műtétek, betegesések, kórházban szerzett felfekvések. Csupán három terület a nemkívánatos események hazai jelentési rendszeréből, amelyben a gyűjtött adatok alapján egyelőre viszonylag kevés elemzés született, ám a levonható tanulságok az egészségügyi intézmények számára igencsak jól használhatók.

Bár attól még távol vagyunk, hogy kijelenthessük: lassan gyökeret ver kis hazánkban a felelősök helyett az okok kerésére koncentráló, a betegek biztonságát szem előtt tartó egészségügyi ellátás, a nemkívánatos események jelentési rendeszerének hazai bevezetése óta már csaknem 3300 esetleírást küldtek be a programhoz csatlakozott intézmények.

Mosonmagyaróváron rendezik a 17. Betegbiztonsági Fórumot, melynek témája az egészségügyi ellátás biztonságosabbá tétele.

NEKED néven a hazai fekvőbetegellátó intézmények számára készült ajánlás a súlyos kimenetelű, nemkívánatos események utáni teendőkre.

A betegek nagyon jól tudják, hogy míg velük foglalkoznak odabent, kint zajlik az élet a folyosón; gyakorta megélik, ha egyikük-másikuk ingerültté válik, agresszív, akár lökdösődik is – és ezt a hangulatot nehéz nem tovább közvetíteni. Forráshiányos időszakban mégis különösen nagy luxus, ha az egészségügyben dolgozók nem fordítanak kellő időt arra, hogy betegeik együttműködjenek és benne is maradjanak a nekik rendelt terápiában. E nélkül ugyanis nemcsak a gyógymód nem éri el a kívánt hatást, de komoly összegek is veszendőbe mennek.